A SABAM v. Netlog döntés is a közvetítő szolgáltatóknak kedvez

A Scarlet v. SABAM ügyben az Európai Unió Bírósága a belga internetszolgáltatónak kedvezett. A múlt héten meghozott SABAM v. Netlog döntés e kedvező döntést a tárhely-szolgáltatókra is kiterjesztette. Persze nem jött még el a "Kánaán" a közvetítő szolgáltatók számára, de az Európai Bíróság döntése kiváló iránymutatást ad arra nézve, hogy az online szerzői jogsértésekkel szembeni fellépésnek egyensúlyban kell tartania a szerzői jogosultak, a közvetítő szolgáltatók és a felhasználók érdekeit.


2011 novemberében adtam hírt a hosszú ideje várt Scarlet v. SABAM ügyben hozott európai bírósági (EUB) döntésről. Akkor az EUB egyik oldalról a szerzői jogok, másik oldalról az elektronikus kereskedelmi és az adatvédelmi előírások, a tájékozódáshoz fűződő szabadságok, valamint a vállalkozás szabadságának egyensúlyozása alapján hozott precedensértékű döntést. Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók még bíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatón áthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűrésére és blokkolására, ráadásul úgy, hogy e szűrés költségei csakis a szolgáltatót terhelik. Alig néhány hónappal később – ugyancsak előzetes döntéshozatali eljárás keretében – hozott ítéletében a fentieket tárhely-szolgáltatók vonatkozásában is megerősítette az EUB.

Az alapügy tényállása nagyjából a következők szerint összegezhető. A SABAM 2009-ben eljárást indított a Netlog közösségi oldallal szemben Belgiumban. A közös jogkezelő szerint a Netlog felhasználói a SABAM repertoárjába tartozó tartalmak posztolásával szerzői jogsértést (nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt) valósítottak meg. A SABAM ezért igyekezett megállapodást kötni a Netloggal a tartalmak felhasználása után járó díjfizetés feltételeiről. Ennek sikertelenségét látva a közös jogkezelő pert indított a közösségi oldal üzemeltetőjével szemben. Keresetében a SABAM azt követelte, hogy a Netlog hagyjon fel a SABAM repertoárjába tartozó zeneművek és audiovizuális tartalmak nyilvánosság számára engedély nélkül való hozzáférhetővé tételével, szűrje ki a jogellenes tartalmakat, s a jövőben is tartózkodjék a jogsértésekben való közreműködéstől. A Netlog meglátása szerint azonban ez a követelés ellentétben áll az uniós joggal, illetve jelentősen csorbítaná a cég versenyképességét. Az elsőfokú belga bíróság anélkül, hogy ítéletet hozott volna, rögtön az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntéshozatali eljárás keretében (15-24. pontok). A brüsszeli bíróság az alábbi kérdést intézte az EUB-hoz:
„A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel, és többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló [1950. november 4‑én Rómában aláírt] európai egyezmény 8. és 10. cikkével együttesen értelmezett 2001/29 és a 2004/48 irányelvek lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján: »Emellett [a nemzeti bíróság] eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe?« felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot, hogy az arra kötelezze a tárhelyszolgáltatót, hogy a teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, a saját költségére és időbeli korlátozás nélkül az e szervereken tárolt információ túlnyomó része vonatkozásában szűrőrendszert hozzon létre annak érdekében, hogy azonosítsák a szerverein található azon zeneműveket, filmeket vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó elektronikus fájlokat, amelyeken a SABAM – állítása szerint – jogokkal rendelkezik, majd megakadályozza ezen fájlok cseréjét?” (25. pont)
Az EUB a Scarlet ügyben kifejtett véleményét teljes mértékben alkalmazhatónak találta a tárhely-szolgáltatók vonatkozásában is. A döntés egyrészt hangsúlyozta, hogy a Netlog tárhely-szolgáltatóként az elektronikus kereskedelmi szabályozás hatálya alá tartozik (27. pont); vele szemben a szerzői jogok jogosultjai ideiglenes intézkedés elrendelését kérhetik (28-29. pontok); a meghozott intézkedésnek azonban tiszteletben kell tartania az általános nyomon követés tilalmának elvét (33. pont). Az EUB megállapította, hogy
„az ilyen tilalom kiterjed többek között azon nemzeti intézkedésekre, amelyek arra kötelezik az olyan közvetítő szolgáltatót, mint a tárhely-szolgáltató, hogy valamennyi ügyfele adatainak összességét tevőlegesen nyomon kövesse annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogoknak valamennyi jövőbeli megsértését. Egyébiránt az ilyen általános nyomon követési kötelezettség összeegyeztethetetlen a 2004/48 irányelv 3. cikkével, amely kimondja, hogy az említett irányelvben szereplő intézkedéseknek méltányosaknak és arányosaknak kell lenniük, és azok nem lehetnek túlságosan költségesek”. (34. pont)
 Az EUB szerint a SABAM által formált követelés alapján a Netlognak tevőlegesen kellene ellenőriznie valamennyi felhasználója által hozzáférhetővé tett tartalmat. Ez azonban ténylegesen ütközik az általános nyomon követés tilalmának elvével, s ezért elfogadhatatlan (36-38. pontok). Következik ez abból is, hogy bár az Európai Unió alapjogi chartája kifejezetten rendelkezik a szellemi tulajdonjogok védelméről [17. cikk (2) bekezdés], ez azonban a bírák meglátása szerint nem abszolút jog, érvényesítése elé korlátok állíthatók (41. pont). Ilyen korlátozás például a vállalkozás szabadságának a védelme, amelyet az alapjogi charta ugyancsak említ (16. cikk). Az EUB szerint
„a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyás maga után vonja az érintett tárhely-szolgáltatónál tárolt információk teljes egészének vagy döntő többségének a jogosultak érdekében való nyomon követését, amely nyomon követés egyébiránt időben nem korlátozott, valamennyi jövőbeli jogsértésre kiterjed, és nemcsak a létező, hanem az említett rendszer létrehozásakor még meg nem alkotott művek védelmére vonatkozó kötelezettséget is feltételezi”. (45. pont)
 Az Európai Bíróság szerint azonban egy ilyen meghagyás súlyosan sértené a tárhely-szolgáltatók vállalkozási szabadságát (46. pont). Ehhez hasonlóan csorbulhatnának a felhasználók alapvető szabadságai, így például a személyes adatok védelméhez, illetve az információk fogadásának és közlésének szabadságához (48-49. pontok), valamint a tájékozódás szabadságához fűződő jogok (50. pont).

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre az EUB azt a választ adta, hogy „az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményekre tekintettel értelmezett 2000/31, 2001/29 és 2004/48 irányelv akként értelmezendő, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatót a vitatott szűrőrendszer létrehozására kötelezi” (52. pont).

Általános következtetésként leszűrhetjük, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatók pozíciói tovább erősödtek a felhasználóik által elkövetett jogsértések vonatkozásában. Természetesen továbbra is felelősségre vonhatók, illetve velük szemben ideiglenes (megelőző) intézkedés is alkalmazható, azonban ennek keretei nem sérthetik a felhasználókat, illetve a vállalkozásokat megillető alapvető jogokat. Vagyis az uniós joganyaggal ellentétes,
„ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatót olyan szűrőrendszer létrehozására kötelezi, amely:
- a szolgáltatásai felhasználói által a szerverein tárolt információkat érinti;
- valamennyi felhasználójára megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;
- megelőző jellegű;
- költsége kizárólag a tárhely-szolgáltatót terheli és
- nincs időbeli korlátozása,
továbbá alkalmas az olyan zeneműveket, filmeket vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó fájlok azonosítására, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy megakadályozza a művek nyilvánosság számára történő, a szerzői jogot sértő hozzáférhetővé tételét.”
Az esettel kapcsolatos angol nyelvű elemzést lásd a Kluwer Copyrightblogon, magyar nyelven pedig Grad-Gyenge Anikó írását az E.SZER.INT blogon.

Címkék: , , , , , , ,