Innovációs és infokommunikációs konferencia - 2. nap

Hosszú, fárasztó, ugyanakkor gondolatébresztő és sikeres nap volt a tegnapi. Egy híján egy tucat előadó ismertette gondolatait a "4th Annual Conference on Innovation and Communications Law" keretében Turkuban. Ma folytatódott a kiváló rendezvény.

Ugyanakkor az elején azzal kell indítanom, hogy az első panel előadásainak részletes ismertetésétől el kívánok tekinteni. Szabadalmi jogi ismereteim korlátozottsága okán nem hiszem, hogy az első két előadó (Simonetta Vezzoso és Rosa Ballardini) témaköreiről kellő hitelességgel tudnék tudósítani. A mellékelt képen látható Juha Vesala ugyanakkor a tartalom-szolgáltatók tevékenységének esetleges versenyjogi aggályairól beszélt, erősen szerzői jogi szemüvegen keresztül. Jelezte, sok zenész nincs kibékülve az iTunes üzleti modelljével. A filmipar épp ezért nem volt hajlandó kizárólag az iTunes-szal megállapodást kötni, hanem a Netflixet és a Hulut is helyzetbe hozta, hogy a verseny nagyobb és végső soron jobb legyen. (Vö.: a Miramax vezére legalábbis így érvelt.) Nem véletlen az sem, hogy az Egyesült Államokban az Igazságügyi Minisztérium és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság vizsgálat tárgyává tette az Apple szerződési feltételeit az "i" szolgáltatások kapcsán. Ugyanakkor az USA versenyjogi alapszabálya itt is irányadó: a domináns pozíció nem bűn, csak ha valaki azzal visszaél. Ennek fényében nem meglepő, hogy Vesala is amellett érvel, hogy az USa joga alapján nem lehet bajban az Apple. Az Európai Unióban azonban külön kérdés az ár meghatározása. Ha ugyanis az unfair (adott esetben kirívóan alacsony), akkor ugyancsak felmerülhetnek versenyjogi aggályok.

A nap legfontosabb eseménye ugyanakkor csak ezután következett. A szervezők határozott sikereként értékelhető, hogy a mai nap másfél órás, kiemelt előadását Niilo Jääskinen, az Európai Unió Bíróságának finn főtanácsnoka tartotta az EUB internet-hozzáférés illetve tartalom-szolgáltatók felelősségével kapcsolatos döntéseiről. Az internet-hozzáférés szolgáltatók vonatkozásában a jól ismert Promusicae, a Scarlet v. SABAM, illetve Bonnier ügyek kerültek áttekintésre. (A fenti linkeken elérhetők az ítéletek, illetve ismertetésük.) Ugyanakkor azt leírom, hogy Jääskinen zárójelben azért megjegyezte, akadnak aggályai a Bonnier ügy kapcsán. Egyrészt - fiatal gyermek apukájaként - tudja, milyen fontos különbség van az internet-előfizető és az internet-használó között. (A példát használva: otthon ő fizet, de fogalma sincs, a fia mit művel a neten.) Másrészt megítélése szerint az ítélet (akárcsak a Promusicae ügyben) kissé talán elrugaszkodott az adatok megőrzésével kapcsolatos szabályokat lefektető uniós irányelv célkitűzéseitől. Jääskinen ezek után áttért az online tartalom-szolgáltatókkal kapcsolatos joggyakorlatra. Elsőként a C-236-tól C-238-ig sorszámozott, a Google védjegyjogi felelősségét vizsgáló ítéletek következtek. Itt az EUB úgy érvelt, hogy amíg a szolgáltató semleges marad, addig a tárhelyszolgáltatóknak biztosított felelősségkorlátozó rendelkezéseket sikerrel hívhatja fel a Google. Ugyancsak részletesen bemutatásra került a L'Oréal v. Ebay, valamint a SABAM v. Netlog ítélet. Végül Jääskinen egy olyan ügyet említett, amelyről nincs sok ismeretem, ez pedig a C-523/10-es számú Wintersteiger ítélet. (Ha minden igaz, védjegyjogi vonatkozásai lehetnek az ügynek. Igyekszek utánanézni a közeljövőben.)

A michigani Adam Candeub keresőmotoroknak korunk gazdaságában játszott szerepéről beszélt a hallgatóságnak. Érdekesek voltak azok a fejtegetései, amelyek a Google-nak a tudás központosítására tett kísérleteivel függött össze (pl. a Google nem érdekelt a könyvkiadásban, de ott a Google Books; nem érintett az újságírásban, mégis ott van a Google News stb.), melynek a magyarázata: a Google magára akarja vonni az emberek figyelmét, tekintetét. Ráadásul ez azért is fontos, mert más szolgáltatók/szolgáltatások által szerzett erős pozitív visszajelzések ellenére is a legjobb az, ha valaki a "default", vagyis "alapértelmezett" szolgáltató. Ez igaz lehet a Google-re vagy épp a YouTube-ra is.

Egy újabb szabadalmi kérdés kihagyása után rátérek az utolsó panel utolsó előadására, Katja Lindroos (leánykori nevén: Weckström) prezentációjára. A téma az közvetítő szolgáltatók felelőssége szerzői jogi és védjegyjogi kérdésekben. A címből is következik, hogy Katja témája szorosan kapcsolódik Jääskinen témájához. Katja említést tett arról, hogy Finnországból is ismert példa arra, hogy egy helsinki bíróság internet-hozzáférés szolgáltatót (az Elisát) kötelezett arra, hogy a The Pirate Bay weboldalát blokkolja. Az előadó ezek után a közvetítő szolgáltatókkal szembeni - elsősorban európai uniós - fellépés eszközkészletére tért ki (utalt az irányelvek mellett a TRIPS és az ACTA rendelkezéseire is; habár ez utóbbi jobb lett volna csupán zárójelben), majd arra, hogy valójában mi is áll a kérdéskör hátterében: hamis védjegyek / kalóz szerzői áruk (jaj, de nem szeretem a TRIPS ez utóbbi kifejezését). A TRIPS (és az egész helyzet) legnagyobb hibájának azonban azt tartja Katja, hogy hiába a szigorú szankciók, kevés esetben kerül valaki börtönbe a kereskedelmi mértékű hamisításért vagy szerzői jogsértésért. (Mondjuk ez lehet, hogy inkább a nemzeti jogalkalmazó szervek hibája és nem a TRIPS-é.) A helyes megoldás ezért az intézkedések világában kereshető. (Ugyanakkor nagyon tudna érdekelni, mert egyelőre nem lettem meggyőzve, hogy miért állítja Katja, hogy a bevételek elvesztése a szerzői jog világában a jogok elvesztésével egyenlő, miközben a bevételek elvesztése a védjegyjog világában kikerülhető az értesítési és eltávolítási eljárással avagy épp lefoglalásokkal. A megjegyzésem inkább arra vonatkozik, hogy nem teljesen értem, miért kellene figyelmen kívül hagynunk az említett jogérvényesítési eszközöket a copyright világában.)

És végül elérkeztünk a rendezvény végéhez. Rendhagyó módon egy olyan panelt is összeállítottak a rendezők, amelynek a feladata a rendezvény során gyűjtött tapasztalatok összegzése volt. Tuomas Mylly kollégám szavaival élve csupa Finnországhoz és Turkuhoz kötődő emberkét raktak e panelbe, ennek folyományaként engem is. Szerencsémre elsőként szólalhattam fel, s mondhattam el azokat a kulcsszavakat, illetve észrevételeket, amelyek a több mint másfél tucat előadás meghallgatása alapján összegyűltek a kobakomban. A panel másik két tagja John Cross és Adam Candeub voltak. Előbbi is rendszeres turkui látogató, utóbbi viszont szimplán finn hoki válogatott és Sibelius (ő egy zeneszerző volt) rajongó. No persze az ő szerepeltetése részben annak is köszönhető volt, hogy az ötödik CICL konferencia szervezését Adam és csapata vállalta. (Ó, bárcsak lehetne, de nem valószínűsítem, hogy jövőre a Michigan-tó partján fogok előadni.) Az itt elhangzó gondolatokat nehéz lenne átadni, a sajátjaim ugyanakkor e blogocskán mind összefoglalásra kerültek.

Most pedig jöhet a vacsora a Cindy étteremhajón!

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,