Büntetőjog és fájlcsere: műhelyvitán túl

Nem is oly rég említettem, hogy a héten Pestre fogok utazni, hogy részt vegyek egy büntetőjogász kolléga doktori értekezésének műhelyvitájára. Mivel a témakör a fájlcserélés, annak legalábbis a büntetőjogi vonatkozásai, érdeklődéssel olvastam el az értekezést. Az alábbiakban röviden elmesélem, a műhelyvitán mi történt. És mellékelem az eseményen előadott véleményemet is.

Dr. Ott István kolléga dolgozata „A szerzői jogok hazaibüntetőjogi védelme a fájlcserélő rendszerek körében” címet viselte. Az értekezés ennek megfelelően a fájlcserélés egy olyan szeletét vizsgálta meg, amely ugyan hazánkban is vizsgálat tárgya - szigorúan ABC sorrendben Gyaraki Réka, Ibolya Tibor, Nagy László Tibor, Szabó Imre (önállóan és az OKRI kutatócsoportja keretében is) vagy épp Szathmáry Zoltán is írt tanulmányt vagy könyvrészletet -, ám monografikus szintű feldolgozásáról nem tudok. Vagyis a dolgozat ilyen értelemben hiánypótlónak indult. A műhelyvitára ennek ismeretében, illetve a kézirat átolvasása után indultam el.

Elsőként természetesen a szerző kapott szót, aki tömören rávilágított a dolgozat megszületésének hátterére és indokaira, valamint legfontosabb célkitűzéseire. Ezt követően került sor a véleményezésre felkért szakemberek prezentációjára, majd az írásban beérkezett hozzászólások felolvasására, végül lehetőségem nyílt arra, hogy én is kifejtsem álláspontomat.

Az értekezés két elő-opponense - felszólalásuk sorrendjében - Deres Petronella, a Károli Gáspár Református Egyetem büntetőjogász docens asszonya, valamint Nagy László Tibor, az OKRI osztályvezető helyettese voltak. Értékelésükben mind a ketten kitértek a dolgozat érdemeire (épp a már említett témaválasztásra; a büntetőjogi megközelítés fontosságára; a célkitűzések megfogalmazására; a dolgozat egyes pontjain a részletekbe menő pro és kontra érvelésekre), és kiemelték a meglátásuk szerint javításra szoruló elemeket (egybehangzóan a lábjegyzetek, a források és az irodalom koherens kezelését, illetve további szélesítését; a jogösszehasonlító módszer, konkrétabban a nemzetközi kitekintés hiányát; avagy a tagolás/formázás pontatlanságait).

A dolgozathoz két írásos értékelés került benyújtásra. Elsőként Koltay András, a Pázmány polgári jogász adjunktusa fejtette ki beadványában kritikai észrevételeit, mely elsősorban a magánjogi vonatkozások háttérbe szorításának hibájára, valamint a fentiekben is említett problémákra hívta fel  figyelmet. Újvári Ákos, a Pázmány büntetőjogász adjunktusa írásos véleményében pedig a dolgozat támogatására buzdította a műhelyvita résztvevőit. Az eseményen Frivaldszky János, a Pázmány jogtudományi Doktori Iskolájának a titkára, szóban, röviden, talán kicsit túl sommásan is aggályainak adott hangot.

Végül lehetőségem nyílt nekem is felszólalni. Az általam a helyszínen elmondottakat alább ágyazom be a bejegyzésbe. Talán (kicsit/közepesen/nagyon) szigorú voltam, azonban bízok abban, hogy meglátásaim segíthetik a szerzőt abban, hogy kéziratát tovább fejlessze. Szerencsére ezt követően Ott úrral lehetőségünk nyílt kicsit vitázni is. Mi másra szolgálhatna a műhelyvita, ha nem erre? Úgy érzem, sok észrevételem célt ért, és az is igaz, hogy Ott István néhány ponton erős, megfontolandó védekezést terjesztett elő.

Mindezek után a műhelyvitát levezénylő helyi büntetőjogász tanszékvezető, Belovics Ervin docens úr összegezte az elhangzottakat, s tett javaslatot a doktorjelöltnek a kézirat javaslatok szerinti fejlesztésére, különösen a források kezelésének javítására, valamint az egyébként időközben elkészült nemzetközi kitekintést tartalmazó melléklet törzsszövegbe ágyazására. Ott István kollégára tehát leterhelő, komoly munkája mellett doktorjelölti munka is vár. Viszont folytatás következik.


Észrevételek Ott István doktori értekezéséhez

Címkék: , , ,