Még októberben elemeztem le (a tőlem telhető) részletességgel a szerzői jogi törvény legújabb módosítását célzó előterjesztést (első és második rész). A javaslattal kapcsolatban a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület tagjaként pedig hivatalos MSZJF véleményt is eljuttattunk a minisztériumhoz. (Még egyszer jelzem: a legnagyobb köszönet Békés Gergely kollégának jár a benne foglaltakért.) December legelején a javaslat 2.0-ás változata is felkerült a parlamenti honlapra. Fussunk át rajta röviden!
Méghozzá ezúttal sorjában tekintem végig, különösebb rendszer nélkül (ha nem baj), illetve különösen igyekszek arra figyelni, mi állt az eredeti szövegben, és milyen javaslatokkal bombázta a szerzői jogi társadalom a minisztériumot.
A Javaslat 32.§-a továbbra is kiáll amellett, hogy a díszlet és jelmez terveit is védeni kell. (Az MSZJF ezzel ellentétesen foglalt állást, habár mint jeleztem októberben, egy elég alapos dokumentumban Gyertyánfy Péter foglalkozott a kérdéssel, és rámutatott arra, ennek van realitása.) Ugyanakkor a javaslatunknak megfelelően a szöveg egyes számba tette a jelmez és díszlet szavakat. Így most egy köztes, hibrid megoldással "a jelmez, a díszlet és azok terve" szerepelhetne a törvényben.
Nagyon fontos, hogy a tervezet nem az eredeti formájában tartalmazza azt a rendelkezést, amely az üreshordozó díj jövőbeli megállapításával kapcsolatban egy reprezentatív kutatás lefolytatását teszi kötelezővé. Ennek elhelyezésére ugyanis a javaslat 44.§-ában került sor, az alábbi szöveggel:
"A 20. § (1) bekezdésében meghatározott díj megállapításához a magáncélú többszörözés mértékét reprezentatív módon megjelenítő felmérést is csatolni kell. A felmérés módszerének meghatározásához ki kell kérni a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményét. A felmérés eredményét a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban résztvevők számára hozzáférhetővé kell tenni.”
Ez ugye nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy a közös jogkezelő (történetesen az Artisjus) feladata lesz a reprezentatív kutatás lefolytatása. A fékek és ellensúlyok biztosítása céljából a módszertan kialakításába a jelentős felhasználóknak és a felhasználói érdekképviseleteknek is lesz beleszólásuk. A törvény ugyanakkor nem tenné kötelezővé, hogy ad 1. a módszertan, ad 2. a kutatás eredménye teljességgel nyilvános legyen. (Ahogy ez az eredeti szövegben szerepelt.) Következésképp a módosítás eredményeként az Artisjusnak többletköltségei lesznek (milliós tételben), amelynek elszámolásáról persze egy szó sem esik a normában (vagyis ezt is az egyébként megkurtított működési keretből kell majd állni?), a nyilvánosság bevonása nem elvárás, ami pedig az Artisjusszal szembeni antipátia fokozását eredményezheti. (Ugyanakkor, ha az Artisjus maga von be független szakértőket és teszi a nyilvánosság számára elérhetővé az eredményeket, szerintem helyesen fog eljárni.)
Örömmel látom, hogy a 34.§ (2) bekezdése külön figyelmet szentel az audiovizuális alkotásokban megjelenő (kifejezetten filmalkotás céljára készült) zeneművek alkotóinak védelmi idejének is. Ezzel összefüggésben egy további részletszabály került beiktatásra a 48.§-ban.
A 35.§ az előadóművészeknek biztosítana felmondási jogot arra az esetre, ha az eredeti 50 éves védelmi idő alatt a hangfelvétel nem kerül érdemi módon értékesítésre. Az eredeti javaslathoz képest az új modell egy technikai változtatáson túl (három helyett négy érdemi bekezdésből áll a szakasz) két érdemi eltérést tartalmaz. Egyrészt a KIM elfogadta azt az indítványt, hogy kerüljön bele a szövegbe az, hogy a felhasználásra való felkínálás nem csak a kiadó, de az ő engedélye alapján más által is történhet. Emellett az értékesítés kifejezést forgalomba hozatalra cserélte a jogalkotó. Egy későbbi szakaszban (50.§) pedig ugyancsak inkorporálásra került az a felvetés, miszerint a jelenlegi Szjt. hatálybalépése előtt született, formaságoktól mentesen, tehát akár szóban, kötött szerződések felmondása is csak írásban lehetséges. Ugyanakkor elmaradt annak definiálása, mi a csuda is a "megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra felkínált" hangfelvétel. Ez a gyakorlatban komoly értelmezési nehézségekhez vezethet majd.
A 38.§ (régi 40.§) tartalmát a KIM ismét csak nagyban a beérkezett észrevételekhez igazította. Ennek megfelelően a hangfelvétel-előállítók a releváns [új 74/A.§ (2) bekezdésében említett] jogdíjakat nem elkülöníteni, hanem átutalni köteles a közös jogkezelőnek. A (3) bekezdés a royalty alapú jogdíjakra immáron helyesen, világosan utal. Ugyancsak a (2) bekezdés zárójel segítségével utal a lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel jogára (amely így már pontosabb, bár igazán továbbra sem komplett, mondjuk ezen már nem múlik).
A KIM kivette az előterjesztésből azt a működésképtelen javaslatot, miszerint a közös jogkezelőknek a honlapjukon kellene publikálniuk a „nem azonosított vagy részben azonosított, valamint a részben és teljes mű dokumentációs hiánnyal kezelt mű vek és mű részletek adatait”. Ha már egyszer egy művet nem tudtak azonosítani, akkor a rendelkezésre nem álló adatokból a jogosult nyilván nem fog tudni rájönni, hogy az ő művéről van szó.
Röviden és tömören: úgy érzem, hogy néhány részlettől eltekintve az MSZJF javaslatai (és a vélhetően mások által is postázott, de általam nem ismert észrevételek) többségében beépítésre kerültek. Mindezek fényében valóban nehéz megérteni, miért is ne lehetett volna már első körben is hosszabb határidőt hagyni a stratégiai partnereknek a törvény véleményezésére. No, mindegy, lassan ezen is túl leszünk.
Címkék: Magyarország, MSZJF, reform, szerzői jog, védelmi idő