Ahogy arról korában hírt adtunk, nagy port kavart amerikai szakmai körökben
tavaly nyáron egy bírói döntés, amit a copyleft mozgalom a közelmúlt egyik
legnagyobb győzelmének tart. Egy peres ügyben hozott másodfokú határozat
alapján a videók ún. beágyazással történő belinkelése nem ütközik az amerikai
szerzői jogba.
A Flava Works ügy egy a gyakorlatban tömegesen előforduló szerzői jogi peres
ügyként indult. A felperes a Flava Works egy felnőtt filmek készítésével és
forgalmazásával foglalkozó társaság a filmjeit úgy teszi elérhetővé az
interneten, hogy azok megnézéséért fizetni kell. Ezt kerülték meg a
myVidster.com videómegosztó oldal (social bookmarking oldal, a felhasználók összegyűjthetik kedvenc videóikat az oldalon anélkül, hogy feltöltenék azt) felhasználói azzal, hogy a videókat olyan oldalakról tették ingyenesen
elérhetővé, ahol eleve jogellenesen voltak feltöltve.
Ennek
a technológiai háttere leegyszerűsítve annyi, hogy ún. beágyazással (embedding
vagy inline linking) teszik fel a videókat, ami azt jelenti, hogy az egyszerű
linkeléssel ellentétben a videót azon az oldalon lehet megnézni, ahol a
belinkelés történik, viszont maga a videó tartalom az eredeti oldal szerveréről
kerül letöltésre, tehát a webböngésző a videó lejátszásakor legalább két
szerverrel áll kapcsolatban vagy két szervertől tölt le adatokat. Amellett,
hogy a myVidster.com-on a Flava Works-szel ellentétben ingyenesen lehetett a
videókat megnézni, a myVidster.com-nak reklámbevételei is voltak abból, hogy a
videókat ezen és nem az eredeti oldalon nézték meg a felhasználók.
A
Flava Works felszólította a MyVidster.com-ot a jogsértő videók levételére,
ennek azonban a myVidster nem tett maradéktalanul eleget, azt válaszolta, hogy
a beágyazott videók tekintetében azt a személyt kell felszólítani, aki azt a
szervert működteti, ahonnan a videókat lejátszák. A Flava Works 2010-ben perre
vitte az ügyet, a bíróság első fokon (az eljáró bíróság a United States District
Court for the Northern District of Illinois, magyarul talán llinois Északi
Kerületének Kerületi Bírósága, ahol John Grady egyesbíróként ítélkezik az
ügyben) 2011 júliusában megállapította a szerzői jogok közvetett megsértését
(contributory (copyright) infringement) és megállapította, hogy helye van
előzetes intézkedésnek.
A
közvetett jogsértés egy common law jogintézmény, ami - a szabadalmi és
védjegyjoggal ellentétben - az Egyesült Államok szerzői jogában nincs
kodifikálva, azt teljes mértékben az esetjog dolgozta ki. A közelmúlt idevágó
meghatározó ítéletei valószínűleg nem ismeretlen a blogunk olvasói számára:
többek közt a Napster ügyben, a Grokster ügyben és a Betamax vagy ügyben tett
bírói megállapítások alakították ezt a jogintézményt.
Megállapításának
egyik alapvető feltétele, hogy a közvetett jogsértést megvalósító személy
tudatában legyen a jogsértésnek és saját tevékenységével hozzájáruljon jogsértő
cselekményhez vagy ő maga indítsa azt meg. A bíróság az alapján, hogy a Flava
Works gyakran ugyanazokra a videókra vonatkozóan is több felszólítást is
küldött a videók beágyazásának abbahagyására,
úgy találta, hogy a myVidster.com megfelelő tudomással rendelkezett
ahhoz, hogy hozzájáruljon a jogsértéshez közvetett jogsértés formájában azzal,
hogy ösztönözte felhasználóit a jogsértő beágyazó hivatkozásra (tehát a videók
ilyen módon történő belinkelésére), valamint nem tette meg a szükséges
intézkedéseket a felhasználók jogsértésének korlátozására (pl. nem volt szerzői
jogi figyelmeztetés az oldalon).
Amennyiben
a határozat jogerőre emelkedett volna és a joggyakorlat elfogadta volna azt, az
újonnan megállapított felelősség alapvetően változtathatná meg a nagy
videómegosztó oldalak működését és lehetőségeit, így a legnagyobb érdekelt
társaságok, a Youtube-ot működtető Google és a Facebook az ügyben amicus curiae
levelet küldött a bíróságnak, ahogy tette azt az Amerikai Mozgókép Szövetség
(MPAA), valamint az Electronic Frontier Foundation (EFF) elnevezésű jogvédő
szervezet is. A Google és a Facebook két olyan társaság, amelynek alapvető
érdeke, hogy a beágyazás jogi megítélése ne legyen hátrányosabb a jelenleginél.
A Youtube-nak több millió videója van beágyazva más oldalakra, a Facebooknak
pedig a más oldalakon elhelyezett Like és Recommend gombok, illetve a Facebook
oldalon játszható játékok vannak beágyazással hivatkozva. Nagyon fontos érvet
vet fel a Google és a Facebook közös amicus levele: az internet (a web)
struktúrája a hivatkozásokon alapszik. Abban az esetben, ha maguk a
hivatkozások is jogsértőek lehetnének, annak rendkívül kártékony hatása lehetne
az internet működésére és fejlődésére nézve. Az MPAA képviseli a nagy
hollywoodi filmstúdiókat, amelyeknek az az érdekük, hogy filmjeik terjesztését
a lehető leghatékonyabban kontrollálja.
A
jogi probléma hasonlít a Perfect 10 kontra Amazon perre, amire az
alperes, valamint a Google és a Facebook is hivatkozik. Ebben az ügyben a
Google képkereső funkciója kapcsán merült fel a jogsértés lehetősége. A bíróság
kialakította az ún. szerver tesztet, ami alapján a jogsértés csak abban az
esetben állapítható meg, ha az - ugyanúgy beágyazással - belinkelt képek
magának a belinkelő (tehát a képet feltüntető) oldalnak a szerverein
találhatóak. Ez az érvelés a Flava ügyben is megállhatná a helyét, de a
felperes szerint fontos különbség a két eset között az, hogy a Google esetében
a keresés, így a képek belinkelése teljesen tartalom-semleges (vagyis mindig az
adott keresés függvénye), a myVidster.com esetében pedig a felhasználók
választják ki a beágyazandó videókat és a videók nagy része szerzői jogot sért.
A
határozat másodfokon a 7th U.S. Circuit Court of Appeals nevű bíróság elé
került, a háromtagú testületben eljáró bíróság egyhangú határozatát az a
Richard Posner szerkesztette, aki rendkívül elismert szerzői és jogelméleti
jogász az Egyesült Államokban. A bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte.
A
fellebbviteli bíróság határozatát a Matthew Bender & Co. kontra WestPublishing Co. ügyben kialakított tesztre alapozta, vagyis arra
a kérdésre, hogy a myVidster.com eljárása ösztönözte-e vagy elősegítette-e a
jogsértést. A bíróság válasza erre az volt, hogy a myVidster.com pusztán abban
segített, hogy a felhasználói megtalálják a jogsértő módon feltöltött videókat,
magában a jogsértésben nem működött közre. Még az a körülmény sem változtat
ezen, hogy a myVidster.com a reklámjaival egyértelműen hasznot húzott a
jogellenesen feltöltött videók beágyazásának engedélyezésével (illetve annak
tiltásának hiányával). A jogsértést kizárólag az illegális feltöltés valósítja
meg ebben az esetben. A bíróság szerint más lenne a helyzet, ha a myVidster.com
arra hívná fel a felhasználóit, hogy ágyazzanak be illegálisan feltöltött
videókat, mert ez az ösztönzés már megalapozná a közvetett felelősséget.
Posner
bíró határozatával kapcsolatban minden cikk megemlíti, hogy az analógiákat
meglehetősen szokatlan bátorsággal használja a határozat szerkesztője. Az
amerikai és egyáltalán az angolszász jogban sokkal gyakoribb az analógia
használata, mint a kontinentális jogban, nem csak a jogi analógiák tekintetében,
de mint retorikai eszközöket is előszeretettel használják. Posner bíró a
myVidster.com eljárását egy helyen egy újsághoz hasonlította, ami olyan mozik
műsorát tartalmazza, ahol jogsértő módon mutatnak be filmeket. Egy másik helyen
egy könyv könyvesboltból történő ellopásához, majd elolvasásához hasonlította,
amit morálisan szintén elítélendőnek tart, de nem szerzői jogi jogsértésnek.
Szerinte a myVidster.com szervere olyan, mint egy telefonközpont, ami nem tesz
mást, mint összekapcsol két telefonvonalat: a jogsértő videót tartalmazó
szervert és a felhasználó számítógépét.
Fontos
leszögezni, hogy a Posner-féle
határozat csak az előzetes intézkedésre vonatkozik, az elsőfokon eljáró
bíróságot nem köti a beágyazás szerzői jogi megítélésében, így a közvetett felelősség
tekintetében máshogy is dönthet még John Grady bíró.
Linkgyűjtemény
Határozatok és beadványok
Címkék: beágyazás, contributory infringement, EFF, embedding, Facebook, Flava Works, Google, közvetett jogsértés, link, linkelés, MPAA, MyVidster, Perfect 10, Richard Posner, social bookmarking