Szerzői jog a XXI. században: Drezdai konferencia a digitalizációról

Az érdemben négy napos nyári egyetem elejéről és végéről lemaradok ugyan, de a közbülső időszakban, és különösen a keddi napon olyan tartalmas programra számítok, amivel eddig kevésszer találkoztam (talán eddig egyedül a tavalyi turkui IP konferencia nyújtott ennyit).

Guido Westkamp

A keddi program első elemeként a német, de az Egyesült Királyságban oktató, Guido Westkamp tartott egy workshopot, amelyen a szerzői jog és a digitális technológiák találkozásának legfontosabb problémáit elevenítette fel. Mivel a közönség soraiban rajta kívül még két szerzői jogász ült, mindent megtett a nyelvezet és a tartalom egyszerűsítése érdekében. Ez persze pont olyanoknak volt kevésbé szerencsés, mint én, de még így is sok hasznosat tanulhattam tőle. A kiinduló pontot a szerzői jog által védett tartalmak és a védelem klasszikus irányainak (német/francia, angol és amerikai) ismertetése adta, majd rákanyarodtunk a digitális archetípusára, a szoftverre. Ismertette, honnan hová jutott el az EU a szoftverek védelme kapcsán, s hogy az uniós jogalkotást hogyan foglalta keretbe az InfoSoc-irányelv. Különösen érdekesek voltak azok a gondolatai, mikor az irányelv fordított olvasására buzdított: előbb a hatásos műszaki intézkedéssel kapcsolatos rendelkezések megismerését hangsúlyozta, s csak ezek után, ezeken felül ajánlotta figyelmünkbe az irányelv által rögzített vagyoni jogokat, illetve a korlátozások és kivételek listáját. Érvelésében kiemelte, hogy meglátása szerint az EU célja nem más volt, mint az internetes környezetben a szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése, "mini piacok kialakítsa", amihez sztrikt vagyoni jogok, és korlátozott kivételek szükségesek. Ez kifejezetten érdekes fejtegetés volt. Az uniós szerzői jog rigiditását egy szabad felhasználási esetkör (az intézményi célú archiválás) mentén, három jogeseten keresztül igyekezett bemutatni. A példaként hozott német jogesetben a bíróság a közel ötven éves (analóg korban íródott) német joganyagnak a digitális környezetre való alkalmazhatóságát választotta. Az egyébként nem EU-tag Svájc Szövetségi Legfelsőbb Bírósága által hozott ítéletben a bírák úgy érveltek, hogy a kiadókat nem illeti meg a három lépcsős teszt generális védelme, ezért ők nem panaszolhatják be az archiválást. Mindezekkel szemben az EUB az Infopaq döntésben nem a végső másolat jogszerűtlenségére fókuszált. Ehelyett a közbülső, ideiglenes másolat készítésének uniós szabályanyagára hivatkozva utasította el az híradásokat digitalizáló dán cég gyakorlatát. Tanulságos, érdekes másfél óra volt.

Sven Guckes

A második Workshopot Sven Guckes vezényelte le. Ez a program már némileg stresszesebben indult, mivel Sven közölte: itt mindenkinek dolgozni kell. Kialakított egy platformot, amin keresztül kommunikáltunk a program során. Kérdéseket kellett intézni hozzá, melyeket a workshop végén igyekezett megválaszolni. Persze csak igyekezett, mivel a hitvallása szerint ő "IANALNAE" (vagyis "I am not a lawyer nor an economist"), s ezért semmilyen jogi vagy közgazdasági kérdésre nem válaszolt. Ehelyett inkább bemutatta, mit gondol a Creative Commons mozgalomról, annak világmegváltó jelentőségéről és hasznáról. Habár ezeket a kérdéseket már ismertem, jó volt egy helyütt látni a CC-licencek típusait, illetve egyes speciális megoldásokat, mint például a CC0, vagyis a "no rights reserved" CC-licenc (ami majdhogynem paradoxon). Ha valakit véletlenül érdekelné az előadásának a vázlata, egy rendkívül egyszerű webes felületen elolvashatja az egészet.

Az ebédet követően következtek a kiselőadások. Elsőként a lett Richards Gulbis emelkedett szólásra, s prezentációjában a korlátozások és kivételek uniós és nemzetközi kereteit ismertette, mely gondolatokat néhány példán keresztül hozott életszerű közelségbe. Ezek egyike kifejezetten közel állt ahhoz a kérdéshez, melyről magam is beszéltem. Gulbis ugyanis egy lett könyvtári kezdeményezésről számolt be. Ennek keretében négymillió tartalomnak a digitalizálására került sor, majd az ezekről készült képek miniatűr verziójának (thumbnail) az online elérhetővé tétele képezte a vita tárgyát. Ha jól értettem az elmondottakat, akkor végül thumbnailenként 0.71€ megfizetése ellenében legalizálták ezt a szolgáltatást a lettek. Mindezekhez kiválóan kapcsolódó, további fejtegetésekkel hozakodtam elő a könyvtári digitalizálás témakörében. Bemutattam, meglátásom szerint milyen problémákkal szembesülnek a könyvtárak a digitalizálás és hozzáférhetővé tétel terén, és hogy ezzel összefüggésben egyrészt miként fest a hatályos uniós és magyar jog, másrész a digitális igényeket nem igazán kielégítő rendszer modernizálása milyen eszközökkel képzelhető el.

Guido Westkamp előadása a reggeli workshop témáját vizsgálta némiképp más szemszögből, más hangsúlyokkal. Olyan különbségek, melyeket e blogon külön ki kellene emelnem, nem voltak a két szereplés között. Illetve egy érdekesség volna, de miután kiderült, hogy az információ informális forrásokra épül (az Egyesült Államok a TRIPS vitarendezési fóruma elé kívánta citálni Németországot egy szabad felhasználási rendelkezés miatt), ennek részleteivel senkit nem stresszelnék.

Balról jobbra: Guido Westkamp,
Sven Guckes, Wolfgang Donsbach,
Thomas Wolf és Daniel Riebe

A kerekasztal beszélgetés résztvevőinek egy részével már találkozhattunk: Westkamp és Guckes a moderátor (az Informatikai Kar egy professzora) jobbján foglalt helyet, balra pedig Thomas Wolf médiaszakember és a Szászországi Kalózpárt képviselője, Daniel Riebe ült le. Westkamp a beszélgetés egy részében az európai jogalkotás hibáira vezeti vissza a szerzői joggal kapcsolatos társadalmi negatív attitűdöket, és véleménye szerint ezzel a szerzői jogász szakma egésze tisztában van. A Kalózpárt képviselője úgy szállt rá erre a témára populista szólamaival, mint dögre a légy (például olyanokkal, mint hogy a brüsszeli jogalkotás átláthatatlan). Thomas Wolf médiaszakember kiemelte, hogy a professzionális tartalmak gyártó számára természetesen épp az a probléma, hogy miközben ők értéket teremtenek, a társadalom egy része ezt nem becsüli meg azzal, hogy fizessen is érte. Guckes kontrázott: természetesen ott az alternatív modell, a CC (ennek az érvelésnek sok értelme nem volt). Westkamp kiemelte, hogy az a szerzői jog lenne ideális, ami valóban a szerzőre fókuszál, s nem a közvetítőkre és egyéb jogosultakra. Sőt, utóbbiaknak talán más jogi eszközökre, pl. versenyjogiakra, kellene tudni hagyatkoznia a jogaik megvédése érdekében, semmint a szerzői jogra. A felek eléggé nehezen bírkóztak meg azzal a kérdéssel, hogy vajon a szerzői joggal ellentétben milyen üzleti modellekkel lehet piacra lépni és tartalmat értékesíteni. Daniel Riebe rögtön felvetette, hogy aki közalkalmazott, annak a fizetését az állam állja, így az ő könyveiket olcsóbban kellene értékesíteni; és megemlítette, mekkora sikere volt Cory Doctorow ingyen elérhetővé tett könyvének. (Félek, ezek elég naiv elképzelések a jövőre nézve, akárcsak az a gondolata, miszerint az internetet olyan szabaddá kellene tenni, amilyen a kezdetekkor volt.) A lehetséges alternatív megoldások kapcsán egy néző hangsúlyozta, hogy a felhasználók egyre gyakrabban fordulnak a hagyományos értékesítési csatornák helyett alternatív terjesztései modellekhez. (Erre a hölgy a "Szürke ötven árnyalata" című könyv történetét mesélte el, melyet csak a szerzői egyedi terjesztési modelljének sikere láttán jelentetett meg professzionális kiadó.) Innen kisebb kerülővel, de ismét ahhoz a kérdéshez jutottunk el, hogy a szerzői jogok kiket illetnek meg, illetve kiket kellene, hogy megillessenek.

Az előbbieken túl még több érdekes dologról esett szó (az internet szerepe a hírek szűrés nélküli közlésében, politika és internet, női esélyegyenlőségi kérdések stb.). Ezekről azonban e szerzői jogi blog hasábjain azt hiszem külön nem fogok értekezni.

Update #1: és íme egy rövid angol nyelvű összefoglaló az élményeimről, melyet a konferencién életre hívott blogon tettem közzé.