Harmadik
és egyben utolsó rész, amelyben kiderül, hogy a szerzőkhöz hasonlóan, milyen kétoldalú
védelem alapján áll az előadóművészeknek jogukban előadni…
A nevesített jogok
között, amely biztosítja az előadóművészek „kétoldali” védelmét, gyakorlatilag
egy kicsinyített alkotókat megillető eszköztár áll a rendelkezésére, akár a
személy védelmére, - személyhez fűződő jogok - akár a rögzített vagy
rögzítetlen teljesítmény után az előadóművészt megillető ún. vagyoni jogokra
gondolunk. A jelenlegi magyar szabályozást az 1999. évi LXVII. törvény (Szjt.)
tartalmazza, mely szerin az előadóművészt a személyhez fűződő jogként,
megilleti a 75. § (1) névjog és a (2) teljesítmény integritásához való jog,
továbbá a Ptk.-ban biztosított egyéb személyiségi jogok. Így védelmük nélkülözi
a szerzői jogban jól ismert személyhez fűződő jogok közül a: nyilvánosságra
hozatalt, és ennek fordítottját a visszavonáshoz való jogot.
A személyhez fűződő
jogok gyakorlását nem befolyásolja a vagyoni jogok átruházása, vagy a
felhasználásra adott engedély, sőt inkább ennek segítségével árnyalható az
előadóművész javára. Lényege, hogy a művész személyéhez köthető, csak
személyesen érvényesítheti azokat, vagy tartózkodhat érvényre juttatásuktól,
ezért más személy nem rendelkezhet róla érvényesen. E jogok fennmaradnak a művész halálával is,
létrehozva az örökösök szempontjából egyaránt egyfajta vagyoni jogot mégis, és
kötelezettséget.
A vagyoni jogok
gyakorlása is igazodik az előadások jellegéhez, vagyis a törvény különválasztja
a jogok gyakorlását a szerint, hogy rögzített vagy rögzítetlen előadásokról van
szó. Rögzítetlen előadások tekintetében a rögzítés és a sugárzás vagy más módon
hozzáférhetővé tétel, a rögzített előadások esetében, pedig szintén egy
hasonlóan szűkebb körű: a többszörözés, terjesztésre bérbeadáshoz, valamint a
lehíváshoz hozzáférhetővé tételhez való engedélyezési jog kapcsolódnak. A
vagyoni jogok gyakorlása kettős: vagy engedélyezés és díjazás, vagy csak
díjazás illeti meg az előadóművészeket. E jogok gyakorlása hagyományosan
kétféleképpen történik. Egyrészt egyénileg kötött felhasználói és egyéb
szerződésekkel, másrészről pedig a közös jogkezelő társaságok által. Ilyen
díjigények jelenleg: a játszási jogdíj, az ismétlési jogdíj, az
üreshordozó díj, a kábel és végül a kölcsönzési jogdíj. Az előadóművészek
jogait jelenleg hazánkban kezelő legismertebb ilyen közös jogkezelő szervezet:
az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda). S hogy meddig áll fent az előadóművészek
számára e bemutatott védelem? Az új Európai irányelv hatására örömmel
jelenthetjük, hogy a hangfelvételben rögzített előadások tekintetében a
rögzítést követő 70 évig, más esetben a nyilvános előadást követő év után 50 évig,
utána szabad a felhasználás, nemcsak a gazda!
Teszt
Megállapítottuk tehát, hogy az előadóművész
nem alkot, hanem reprodukál, közvetít egy már létező, megalkotott művet. Abban
az esetben, ha a blog bejegyzés magyarázatai érthetőek voltak, nem marad hátra
más, csak a témában létező leginkább lebegő kategória bemutatása: az
improvizáció, mert hiszen nem is a művészetről beszélnénk, ha nem lenne
bármilyen műfaji kivétel, jellegzetesség. Az improvizáció kategóriája azért
bonyolult és egyben érdekes, mert itt a mű és az előadás egyszerre születik
meg, illetve variálódik benne az egyéni eredeti jelleget elérő és a
„klasszikus” közvetítő tevékenység. A határok elmosódása a zenei élvezet magas
foka és a jogi káosz érdekes egyvelegét adja. Az improvizáló művész
határesetet, hidat képez az előadóművész és a szerző között. Kétféleképpen is
megközelíthetjük az ilyenfajta cselekvéseket. Egyfelől az improvizáció alapja
lehet egy már létező mű. Ebben az esetben az interpretáció során megszülethet
egy másodlagos mű az első megváltoztatásával és ekkor együttes műről
beszélhetünk Szjt. 6. § szakasza alapján. Abban az esetben azonban, amikor az
interpretáció már teljesen elszakad a műtől és szabadon kelt életre bármely
műtől függetlenül hangot vagy mozdulatot, akkor elsődleges alkotóvá válik,
illetve saját „elsődleges művének” közvetítője egyben.
Vége
Címkék: EJI, improvizáció, személyhez fűződő jogok, teszt, vagyoni jogok