Egy évvel az „Alone in the Dark” ítélet
megszületését követően a BGH tovább formálta véleményét a tárhely-szolgáltatók
felelősségének tárgyában az ún. File-Hosting-Dienst ügyben. A RapidShare-t ezúttal a zeneszerzők és dalszövegírók
közös jogkezelő szervezete, a GEMA fogta perbe összesen 4815 zenemű jogellenes
felhasználásában való közreműködés miatt.
A felperes érvelése szerint a RapidShare elmulasztott
eleget tenni a felperes által 2006 novembere és 2008 áprilisa között továbbított
eltávolítás iránti kérelmeknek, s az azokban megjelölt zeneművek a tájékoztatást
követően is elérhetőek maradtak az alperes hálózatán keresztül.
A BGH jogerős ítélete elutasította az alperes
jogorvoslati kérelmét. A főbírák ítéletükben tovább pontosították az egy évvel
korábbi véleményüket. Hogy a RapidShare magatartása a közvetlen jogsértést és a
részesi magatartást nem meríti ki, ugyanakkor felelőssége beáll, amint nem tesz
eleget a tudomására hozott jogsértésekkel összefüggésben fennálló ellenőrzési
kötelezettségének. Ez utóbbi semmi esetre sem jelent általános intézkedési
kötelezettséget, annak mértékét az egyedi esetekben lehet konkrétan
megállapítani.
Mindezt a jelen ügyre vetítve a BGH úgy találta,
hogy a RapidShare szolgáltatása ugyan összhangban áll a jogrendszer
előírásaival, hiszen mind magánszemélyek, mind céges partnerek részére lehetővé
teszi a hatékony felhő alapú tárolást. Az a körülmény azonban, hogy a
prémiumcsomag használói minden százezer letöltés után jutalmat kaptak, arra
enged következtetni, hogy az említett határszám csakis népszerű, valószínűleg jogellenes
tartalmak megosztásával teljesíthető. Következésképp a prémium szolgáltatás
népszerűségének növekedésének köszönhetően közvetve haszonra tesz szert az
alperes. Ezt csak tetézte a tény, hogy a RapidShare szolgáltatását (anno)
anonim jelleggel is igénybe lehetett venni.
A BGH úgy látta, hogy a RapidShare nem kötelezhető
általános jelleggel semmilyen ellenőrzésre, mivel ez nemcsak a jogszabályi
előírásokba ütközne, de egészében veszélyeztetné a jogrendszer védelme alatt
álló üzleti modelljét. Abban az esetben azonban, ha konkrét jogsértés jut a
tudomására, ezzel összefüggésben köteles olyan speciális intézkedéseket tenni,
melyekkel megakadályozza az érintett műveken fennálló szerzői jogok minden
további hasonló megsértését. A felperesi értesítésekben foglalt közel ötezer mű
egy ideig továbbra is elérhető maradt. Ebből következik, hogy az alperes nem
tett meg minden tőle technikailag és gazdaságilag telhetőt a hasonló
jogsértések megakadályozása céljából.
A BGH kifejezetten elégtelennek találta az alperes
intézkedési protokollját. Hiába foglalkoztatott a RapidShare tizenhét fős, 7/24-es
műszakban dolgozó csapatot a jogsértések kiszűrésére („Abuse-Team”), ezt irrelevánsnak tartotta a fórum, mivel az
alkalmazottak kizárólag egyedi megkeresésekre eseti válaszokat adtak. A
felügyeleti/intézkedési kötelezettségnek ezen túl kell terjednie. Hasonlóképp
elégtelen, ha a RapidShare csupán figyelmezteti a felhasználókat, hogy
tartózkodjanak a szerzői jogok megsértésétől. Az MD5 filter technológia
hatékonyságát a BGH ugyancsak kétségbe vonta. Ugyancsak elégtelen megoldás az
ún. „Lösch-Interface” alkalmazása,
amelynek keretében a szerzői jogosultak a tudomásukra jutott, jogellenesen
megosztott tartalmakra utaló linkek blokkolását kezdeményezhetik. Ehhez
hasonlóan a linkgyűjtemények kontrollálása is szükséges minden további hasonló
jogsértés megelőzése céljából. Mindezek elmulasztása a felelősség beállását
eredményezi, még akkor is, ha az alperes intézkedési kötelezettsége nagyszámú
jogosult nagyszámú művét érinti.
A BGH túllépett azokon a kereteken, amelyeket maga
rögzített alig egy évvel korábban az Alone
in the Dark ügyben. Akkor kilenc linkgyűjtemény ellenőrzését rendelték el a
főbírák, ezúttal ennél több oldal vizsgálatát is elfogadhatónak találták. Sőt,
a BGH szerint nem hibás az OLG Hamburg azon rendelkezése, mely az alperest
„általános piacfelügyeleti kötelezettséggel” terhelte, s előírta, hogy a
linkgyűjteményeken felül a Google keresőmotorját, avagy a Facebook és Twitter
oldalakat is pásztázzák át.
Végül e helyütt kell említést tennem a BGH egy
további érdekes érveléséről, mely mindkét ítéletben megjelent ugyan, de e
helyütt csúcsosodott ki igazán. Az Alone
in the Dark ügyben merült fel, hogy bár a szoftverek vonatkozásában a német
szerzői jogi szabályok (összhangban az uniós joggal) kizárják a magáncélú
többszörözés lehetőségét, a biztonsági másolat készítésének kivételét
garantálják. Ez alapján lehetőség nyílik a jogszerűen használt szoftverekről – kizárólag
saját részre – másolat készítésére. Hogy e másolatot hol tárolják (másik
lemezen, merevlemezen, pen-drive-on vagy más hordozható eszközön, esetleg a
felhőben), az már irreleváns. Elvben tehát előfordulhat, hogy az automatizált
és manuális részekből álló kulcsszavas keresés eredményeként a RapidShare olyan
tartalmakat is töröl tárhelyeiről, melyeket azok feltöltői a biztonsági
másolatra vonatkozó szabályok alapján jogszerűen készítettek. A BGH 2012-es
ítéletében ezt mindaddig nem látta problémásnak, amíg ezen intézkedések
eredményeként a RapidShare üzleti modellje nem kérdőjeleződik meg. A 2013-as,
második ítélet ezen messze túllépett. Az indokolás szerint a tény, hogy a
szűrés eredményeként jogszerűen előállított biztonsági másolatok is törlésre
kerülhetnek, nem mentesíti a szolgáltatót az intézkedési kötelezettség alól.
Amennyiben egyszer már feltöltöttek és megosztottak egy jogvédett művet a
RapidShare szolgáltatása segítségével, akkor a jövőben fennáll annak a
veszélye, hogy bármely további feltöltés jogsértést fog eredményez.
Következésképp a szolgáltató annak ellenére intézkedni köteles az elérés
megakadályozása iránt, hogy ezzel jogszerű másolatok kerülnek törlésre.
Rövidesen
jelentkezek a harmadik résszel, melyben a két ítélet kritikai elemzését mutatom
be.
Az ítélet bibliográfiai adatai a következők: BGH
15.8.2013 (I ZR 80/12) - File-Hosting-Dienst, Gewerblichen Rechtsschutz und Urheberrecht, 2013: p. 1030-1035.
Címkék: BGH, DDL, File-Hosting-Dienst, GEMA, Németország, RapidShare, Störerhaftung, zenemű