Ritkán fordul elő, hogy e blogon nem közvetlenül szerzői jogi témájú hírekről számolok be. Az Európai Unió Bíróságának 2014. április 8-ai előzetes döntése azonban olyan súlyú, hogy a szerzői jogokkal való közvetett érintkezése is megalapozza a bejegyzés elkészítését.
Az alapügy az adatmegőrzési irányelvvel (2006/24/EK irányelv) függ össze. A sok ország - és annál is több szolgáltató - által támadott, sok másik tagország által át sem ültetett irányelv kardinális eleme, hogy a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói vagy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói (a továbbiakban egyszerűen: szolgáltatók) minimum hat hónapig kötelesek megőrizni a helyhez kötött hálózatos telefonálásra, a mobiltelefonálásra, az internet-hozzáférésre, az internetes elektronikus levélre, valamint az internetes telefonálásra vonatkozó adatforgalommal kapcsolatos valamennyi adatot. Az adatmegőrzés célja pedig az, hogy az EU hatékonyan léphessen fel a terrorizmussal, illetve egyéb súlyos bűncselekményekkel szemben annak lehetővé tételével, hogy az adatokhoz az illetékes hatóságok is hozzáférhetnek.
Az irányelvet két különálló előzetes döntéshozatali eljárásban is támadták. Az egyik Írországból (C-293/12), a másik Ausztriából (C-594/12) érkezett. Az EUB ezt a
két ügyet egybevontan tárgyalta, és a vizsgálat központi kérdését az adta, hogy az irányelv által elrendelt adatmegőrzési kötelezettség összhangban áll-e az Alapjogi Charta 7. (magánélet és kapcsolattartás védelme), 8. (személyes adatok védelme) és 11. cikkének (véleménynyilvánítás szabadsága) tartalmával. Más szavakkal, hogy
az irányelv alkotmányos-e.
Ahogy az előzetes döntés jelezte:
a szolgáltatók "által a 2006/24 irányelv 3. és 5. cikke
alapján megőrizendő adatok különösen a közlés forrásának és címzettjének
megtalálásához és azonosításához, valamely közlés napjának,
időpontjának, időtartamának és típusának meghatározásához, a
felhasználók kommunikációs berendezésének azonosításához, valamint a
mobil kommunikációs eszköz helyének megállapításához szükséges adatok,
amelyek között szerepel többek között az előfizető vagy nyilvántartott
felhasználó neve és címe, a hívó telefonszáma és a hívott szám, valamint
internetes szolgáltatások esetében az IP cím. Ezen adatok lehetővé
teszik többek között annak megismerését, hogy valamely előfizető vagy
nyilvántartott felhasználó mely személlyel és milyen eszköz segítségével
közölt valamit, továbbá a közlés idejének és annak a helynek a
meghatározását, ahonnan a közlésre sor került. Ezenkívül lehetővé teszik
az előfizető vagy nyilvántartott felhasználó bizonyos személyekkel egy
adott időszakon belül folytatott közlései gyakoriságának megismerését
is." (26. pont)
Az EUB világosan megállapította, hogy a fentiek széles körű és különösen súlyos beavatkozást eredményeznek az alapjogokat illetően (32-37. pontok). A kérdés sokkal inkább az, hogy e beavatkozások arányosak, igazolhatók-e, vagy túllépnek a megengedhetőség keretein. Ezzel összefüggésben a következőket olvashatjuk:
"még ha a 2006/24 irányelv által előírt
adatmegőrzés az említett jogokba való különösen súlyos beavatkozást
valósít is meg, nem sérti ezt a tartalmat, mivel ahogyan az említett
irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből következik, ezen irányelv nem
teszi lehetővé magának az elektronikus közlések tartalmának a
megismerését." (39. pont) A "személyes adatok védelméhez való alapvető jog lényeges tartalmát sem sérti, mivel (...) [a szolgáltatóknak] tiszteletben kell tartaniuk bizonyos
adatbiztonsági elveket, amelyek szerint a tagállamok gondoskodnak arról,
hogy elfogadják azokat a megfelelő technikai és szervezési
intézkedéseket, amelyek védik az adatokat a véletlenszerű vagy
jogellenes megsemmisüléstől, valamint a véletlenszerű elvesztéstől vagy
módosítástól." (40. pont) Továbbá, "ezen irányelv anyagi jogi célja (...) ezen adatok
hozzáférhetőségének biztosítása az egyes tagállamok nemzeti joga által
meghatározott súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és
üldözése céljából. Ezen irányelv anyagi jogi célja tehát a súlyos
bűncselekmények elleni küzdelemhez, és ily módon végső soron a
közbiztonsághoz való hozzájárulás." (41. pont)
A rendelkezések arányosságának előfeltétele, hogy azok "alkalmasak legyenek a szóban forgó szabályozás
által kitűzött jogszerű célok elérésére, és ne haladják meg az e célok
eléréséhez szükséges mértéket" (46. pont). Az EUB egyértelműen alkalmasnak nevezte a szabályozást a fenti célra, a szükségesség terén azonban kifogásai támadtak a bíráknak. Ahogy jelezték:
"a szóban forgó uniós szabályozásnak tehát
egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia a szóban forgó
intézkedés hatálya és alkalmazása vonatkozásában, és minimális
követelményeket kell előírnia annak érdekében, hogy azon személyek,
akiknek az adatait megőrizték, elegendő olyan biztosítékkal
rendelkezzenek, amely lehetővé teszi személyes adataiknak a visszaélések
veszélyeivel, valamint az ezen adatokat érintő minden jogellenes
hozzáféréssel és felhasználással szembeni hatékony védelmét" (54. pont)
Az EUB nagytanácsa azonban úgy látta, hogy a szabályozás, amely gyakorlatilag "mindenki mindennapi életére" kiterjed (56. pont), olyan személyekre is alkalmazandó, akik vonatkozásában semmi jel sem utal a bűnözői szándékokra (58. pont), a hatóságok általi utólagos hozzáférés feltételeit egyáltalán nem határolja körül (60. pont), nem tartalmaz e hozzáféréssel kapcsolatban semmilyen objektív szempontrendszert (62. pont), továbbá nem tartalmaz semmi olyan garanciát, amely a megfigyelt személyek adataival való visszaéléssel szemben biztosítana védelmet (66. pont), sőt még azt sem írja elő, hogy az adatokat az Unió területén kelljen megőrizni (68. pont), az gyakorlatilag nem felel meg az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkében foglaltakkal. Erre tekintettel a bíróság - rendkívül drasztikus, de szükséges - megoldásként megsemmisítette a teljes irányelvet.
S hogy miért lehet ez fontos szerzői jogi szempontból? Az irányelv, hangsúlyoznám, a súlyos bűncselekményekkel szembeni fellépést teszi lehetővé. Ugyanakkor a szabályozás már szerzői jogi jogvitákban is felszínre került, nevezetesen a fájlcserélő hálózatok használói személyes adatainak a kiadása tárgyában. Az irányelv egészének megsemmisítése egy időre tehát azt jelenti, hogy ennek a jogalapja megszűnik, és a büntetőjog eszközeivel is üldözendő, online környezetben elkövetett szerzői jogsértések esetén adatok nem lesznek kiadhatók az illetékes hatóságoknak.
Az előzetes döntés magyar nyelvű, a fentinél mélyebb tartalmú elemzését Chronowski Nórától lásd itt.
Címkék: adatmegőrzési irányelv, adatvédelem, Európai Bíróság