Mint korábban oly sokszor, örömmel adunk teret vendégbloggerek kiváló írásainak. Lehóczki Zsófia kolléganő egy hónapja Varsóban járt (ahol tavaly én is), és most megosztja velünk a CopyCamp konferenciával kapcsolatos élményeit.
Annyira régen írtam blogot, hogy már azt is elfelejtettem, hogyan kell nekifogni. Valószínűleg ezért is telt ennyi
időbe elkészíteni ezt a beszámolót a varsói International
CopyCamp konferenciáról, amire 2015-ben
negyedik alkalommal, november 4-én került sor.
A konferencia, a Modern Lengyelországért Alapítvány (
Fundacja
Nowoczesna Polska) profi szervezésének hála nem egy hagyományos nemzetközi
konferencia. A laza, kötetlen, barátságos közeget nemcsak a szervezők kedvessége
és vendégszeretete alapozta meg, de a helyszín is. Idén a híres és grandiózus
varsói
kultúrpalotában, a Kinoteka két
moziterme adott otthont a rendezvénynek.
Az eseményre több mint hatvan
előadó érkezett Európából, köztük olyanok is, mint Ian
Hargreaves a Cardiffi Egyetemről, vagy Giorgia Albertino, aki a Google Cultural
Institute egyik megálmodója. Az előadások két teremben, párhuzamosan
zajlottak, négy-négy szekcióban. Sajnos bármennyire is igyekeztem, nem tudtam
egyszerre két helyen lenni, így nem tudok beszámolni a teljes programról, de
igyekszem megemlíteni az érdekesebb előadásokat a meghallgatottak közül.
Az én előadásom az első szekciók
közül, a Models of Remuneration kategóriába tartozott, hiszen arról beszéltem,
hogyan illeszkedik új szereplőként 2011 óta a Nemzeti Kulturális Alap, a közös
jogkezelők által beszedett jogdíjak felosztási rendszerébe. A szekcióban rajtam
kívül lengyel előadók voltak, így főleg lengyel vonatkozású modellek és
problémák kerültek elő. Volt szó a lengyel filmtámogatási rendszer
következetlenségeiről, amik ‒ ahogy nálunk is ‒ jelentősen megnehezítik a
támogatásra pályázók, főleg a producerek életét; az internetes szerzői
jogsértésekből befolyó bevételek „tisztára mosásáról”; arról, hogy mennyire hatékony
és igazságos a szerzői jogi közös jogkezelés ma Lengyelországban; illetve a
szekció kakukktojásnak számító előadásában arról, hogy a muszlim országok közül
Irakban és Törökországban mik alapozzák meg és hogyan áll fel a szerzői jogi
rendszer.
A számomra igazán izgalmas előadások
azonban inkább a második és a harmadik szekcióban hangoztak el.
Aleksandra Sewerynik például
elhozta a közönségnek a szerzői jogászok között idén elég nagy port kavart Blurred Lines ügyet. [Mellyel a jelen blog is többször foglalkozott. - MP] A lengyel zenész és szerzői jogi szakterületen működő ügyvédnő
lépésről lépésre vette végig, és hallgattatta meg az amerikai perben érintett
két dal, Marvin Gaye Got to give it up és a Pharrel Williams-Robert Thicke páros
slágerének alapjait. Az interaktív előadás végére mindenkinek, aki a teremben
ült világos lett, ami az amerikai első fokon eljárt esküdtszéknek nem, hogy a
szerzői jogi jogsértésről ebben az esetben szó sincs.
Őt követte Hanna Raszewska, aki a
Lábán-kinetográfiával ismertette meg a közönséget. Sőt, el is táncolt nekünk
egy kinetográfiával feljegyzett koreográfiát, lenyűgöző volt. A kinetográfia
egy komplex táncjelrendszer, egy objektív és egyszerű ábécé, mellyel
rögzíthetővé válik a koreográfiai alkotás, a tánc minden összetevője: a
mozdulatoktól, az ütemig. Így a kinetográfiával a teljes mű rögzítése lehetővé
válik egyetlen eszköz segítségével. A csillogó szemű közönségnek az előadó szakirodalmat
is ajánlott, amit azóta én meg is szereztem.
Aztán, a Lucie Straková és Matéj
Myska alkotta cseh páros előadására is sokan felkaptuk a fejünket. Ők ugyanis
egy olyan ügyet ismertettek, amitől a legtöbb közös jogkezelő szervezet a
szívéhez kapna. Csehországban ugyanis az történt, hogy az Alkotmánybíróság egy alkotmányjogi
panaszra adott, közelmúltbeli határozatában előírta (próbáltam kifaggatni erről
a jogintézményről az előadókat, de nem merem állítani, hogy teljesen megértettem
a rendszert), hogy a bíróságoknak az eljárás során egyedileg, egyesével meg
kell vizsgálniuk ‒ mielőtt jogsértőnek minősítenék a felhasználást ‒, hogy a
nyilvánosság számára nyitva álló helységekben, a szerzői művek nyilvános
előadására alkalmas eszközök működőképesek-e, lejátszásra kerülnek-e rajtuk
szerzői művek, illetve, hogy védettek-e még a szóban forgó szerzői művek.
Ráadásul ennek bizonyítása az eljárás során az ún. gépzenei felhasználást
jogosító közös jogkezelő szervezetre marad.
Szó esett még rengeteg örökzöld
(pl. minden művet egyedileg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a szerzői mű
kritériumainak; minden esetben alkalmazható-e a fair use a videójátékok esetén)
és aktuális (pl. hogyan érintheti a könyvtári felhasználásokat az EU Copyright
Reform) témáról is.
Az előadók tíz percenként adták
át egymásnak a porondot és a mikrofont, a témák mélyebb megvitatására a
szünetekben a kávék és teasütik mellett került sor. A nap végén elképesztő
mennyiségű új és izgalmas információval távoztunk. A közvetlen hangulatnak hála
az előadók, a szakmai közönség és a szervezők között azóta is élénk párbeszéd
zajlik.
Éppen a napokban tettek ígéretet
arra a szervezők, hogy a felvételeket közzéteszik Youtube-csatornájukon,
egyelőre azonban sajnos erre még nem került sor.
Számomra
óriási élmény volt a CopyCamp, nagyon remélem, hogy egyszer Magyarországon is
lesz lehetőség vendégül látni ennyi, többségében fiatal, elhivatott, kreatív, a
szerzői jogért rajongó kollégát. Nagyon remélem, hogy ez csak az első alkalom
volt, mikor részese lehettem ennek az eseménynek.
Lehóczki Zsófia szerzői joggal,
azon belül is zenei joggal foglalkozó jogász. A Pécsi Tudományegyetem Doktori
Iskolájának PhD hallgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Polgári Jogi és
Római Jogi Tanszékének egyetemi tanársegéde. A Design Terminál keretein belül
működő Cseh Tamás Programiroda jogi szakértője.
Címkék: CopyCamp, Konferencia, Lehóczki Zsófia, szerzői jog