Aki
csak egyszer is játszott olyan számítógépes játékkal, amelyet nem a boltban
vásárolt meg, hanem ne adj’ Isten jogellenes úton szerzett be valamelyik warez
vagy torrent oldalról vagy baráttól kapta kölcsön, az tudja, hogy a
feltelepítés után még egy plusz kört kellett futni annak érdekében, hogy a
játékot döccenésre bírjuk. Ezen metódust neveztük crackelésnek, de lássuk, mit
is tettünk valójában!
A
crackelés nem más, mint az ún. hatásos műszaki intézkedés kijátszása, amely
arra hivatott, hogy megvédje az eredeti műpéldányt a „rá leselkedő
veszélyektől”, vagyis attól, hogy azt jogellenes módon, a jogosult engedélye
nélkül többszörözzék és terjesszék. A szerzői jogi törvényünk (1999. évi LXXVI.
törvény) 95. §-a úgy fogalmaz, hogy a hatásos műszaki intézkedés megkerülése
akkor számít jogsértőnek, ha a cselekményt olyan személy hajtja végre, aki
tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia
kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése. De akkor ki
is kerülte meg azt a bizonyos intézkedést? Az, aki először törte fel a
programot, majd tette a tört verziót elérhetővé? Vagy az a felhasználó is, aki
a letöltött illegális, már tört példányt feltelepíti, majd a szükséges fájlok
felülírásával – megkerülve a védelmet – játszhatóvá teszi azt?
Mit
is kell hatásos műszaki intézkedésnek tekintenünk? A választ az InfoSoc-irányelv
6. cikk (3) bekezdése határozza meg, kimondva, hogy „minden olyan technológia, eszköz vagy alkatrész, amely rendes működése
során alapvetően arra szolgál, hogy a művek és más, jogi védelem alatt álló
teljesítmények tekintetében megelőzze, illetve megakadályozza a (…) nem
engedélyezett cselekményeket.” A műszaki megoldás hatásosságának
biztosításához kódolást, titkosítást, vagy a mű egyéb átalakítását alkalmazzák.
A
törvény és az irányelv szövegéből arra lehet következtetni, hogy mind az, aki
először töri fel a játékot és teszi utána hozzáférhetővé a crack-fájlt, mind
pedig a felhasználó, aki azt később alkalmazza, jogsértő magatartást tanúsítva
megkerüli a hatásos műszaki intézkedést. Amíg első esetben a védelmi
mechanizmus feltöréséről beszélhetünk, a második esetben a már feltört és átírt
kódokat tartalmazó fájl, mint eszköz felhasználásáról. („Geek-ek”, akik
felkapjátok a fejetek, mert rosszul írtam a crackelés technikai hátterét,
kérlek, hogy hozzászólásotokkal egészítsétek ki, vagy javítsátok a vélekedésem!)
Hogy
egy-egy crack mennyire hasznos lehet, azt bizonyítja a Ubisoft Rainbow Six 6: Vegas 2 című játéka. Azok, akik a ’gammát’ a D2D-n felületén vették meg, nem tudták élvezni az 1.03-as javítást, ami egy csomó
újítást tartalmazott. A problémát egy nem várt helyen oldották meg végül. A
Ubisoft egyik alkalmazottja a help/support oldalon talált egy .zip fájlt. Ha a
játék EXE fájlját ennek tartalmával kicserélték, a probléma megoldódott, a
D2D-n vásárolt játékok is frissíthetővé váltak a harmadik verzióra. A fájlt a
Ubisoft oldaláról természetesen eltávolították, mégis a jelenség megmutatja, a
segítség olykor nem várt helyről is érkezhet.
Címkék: crack, hatásos műszaki intézkedés, InfoSoc-irányelv, Rainbow Six Vegas, Szjt., Ubisoft